hu:Mozgáskompetencia

Status	mit Fachliteratur angelegt
AutorIn/RedakteurIn	N. N./Pfemeter Mária
Letzte Änderung	25.04.2022

Mozgáskompetencia a Kinaesthetics – Tanulás és mozgáskompetencia című könyvben

A következő idézet a Kinaesthetics – Tanulás és Mozgáskompetencia című könyvből származik, ami a Kinaesthetics haladóképzések tananyagát képezi. Az idézet magában foglalja a harmadik fejezet bevezető részét („A mozgáskompetencia mint központi téma”) és első alfejezetét („Mi a mozgáskompetencia?”).

„3.1.1. Egy definíció megközelítése
A mozgáskompetencia fogalma központi szerepet játszik a kinesztetikában. Ebben a kontextusban következőképpen értelmezzük:

Emberek és állatok túlélése szempontjából egyaránt elengedhetetlen, létük alapfeltétele, hogy mozgáskompetenciájukat és egyéni mozgáslehetőségeiket fejlesszék. Mivel életünk során mi magunk, és életkörülményeink is folyamatosan változnak, túlélésünk érdekében meg kell tanulnunk mozgásunkat ezekhez a változásokhoz és folyamatokhoz igazítani. Mozgáskompetenciánk különösen akkor szembesül rendkívüli kihívásokkal, mikor körülményeink, egyéni fejlődésünk, egy betegség, vagy egy baleset miatt megváltoznak, vagy, mikor megváltozott, új, szokatlan körülmények között szeretnénk elérni egy adott célt. Hasonlóképpen, más emberekkel történő kölcsönhatásaink is folyamatos spontán alkalmazkodási teljesítményt követelnek meg, és messzemenően igénybe veszik mozgáskompetenciánkat.

Ezért vizsgálja a kinesztetika a mozgáskompetenciát, vagyis a saját mozgás alakításának és alkalmazkodásának képességét, az egészségfejlődés, és a személyiségfejlődés perspektívájából. A mozgáskompetencia fejlődése egyéni tanulási és tapasztalati folyamat, mely a mozgás alapvető lehetőségeire és feltételeire vonatkozik. Minden embernek megvan az egyéni, tapasztalatalapú, tudatos vagy tudattalan tanulási háttere, saját alapvető mozgáslehetőségeit illetően. Ennek kapcsán hasonló kérdések merülnek fel: "Hol és milyen játékterekkel rendelkezünk testünkben? Hogyan tudjuk megfelelően adaptált erőfeszítéssel uralni mozgásunkat a gravitációs térben? Hogyan függ össze erőfeszítésünk azzal az idővel, amit egy bizonyos mozgás elvégzésére használunk, valamint a térrel, amelyet a mozgás elvégzéséhez igénybe veszünk?

A mozgáskompetencia fejlődése mindig több, vagy kevesebb választási lehetőség kialakításával jár. A változatosság, amellyel mozgásunkat tudatosan vagy tudattalanul, mindennapi tevékenységeink során igazítani tudjuk az adott helyzethez, meghatározó módon befolyásolja mozgáskompetenciánk fejlődését, és ezáltal egészségfejlődésünket és életminőségünket. Tehát konkrét módon, a mindennapokban, a magas fokú mozgáskompetencia az egyéni, helyzethez igazított mozgásminták sokszínűségében, valamint azok produktív továbbfejleszthetőségében mutatkozik meg. Ilyen módon a mozgáskompetencia fogalma elhatárolódik a mozgásteljesítmény mennyiségi értékelésétől (pl., hogy "milyen gyorsan tudok szaladni, vagy milyen magasra tudok ugrani?"). Ugyanígy a mozgáskompetencia nem mérhető le azon, hogy valaki képes specifikus motorikus képességek elsajátítására (pl. megtanul írni, zongorázni, táncolni, ácsolni). Éppen ezért, a kinesztetikai szemlélet szerint, egy fogyatékossággal élő személy, aki fogyatékossága miatt nem fog tudni megtanulni járni vagy írni, önálló vagy támogatott hétköznapi életvitelével kapcsolatosan magas mozgáskompetenciát fejleszthet ki.

Összefoglalva: a mozgáskompetencia fogalma az az emberi kompetencia, mely képessé teszi, hogy alapvető mozgáslehetőségeinek potenciálját egy adott időben, egy személyes vagy közös szándék megvalósítása során, fejlesztő ill. egészségfejlesztő módon ki tudja meríteni”

A kapcsolódó infobox leírja: „A kompetencia fogalma“:

„A kompetencia fogalmát más területeken is használjuk, és eltérő módon definiáljuk. A képzés, képződés terén kompetenciának nevezhetjük azt a tanult képességet, amely sikeres magatartáshoz vezet a konkrét gyakorlatban. Ezen belül körvonalazódtak és széles körben használatosakká váltak olyan fogalmak, mint az önkompetencia, vagy személyes (egyéni) kompetencia, szociális kompetencia, szakmai és módszertani kompetencia.“

Az ehhez kapcsolódó infobox szövege: „A mozgás minősége“:

„Különösen a sportban, más kritériumokat alkalmaznak a mozgás minőségének megítélésére. Az mozog a legjobban, aki a 100 méteres távot a legrövidebb idő alatt futja, aki a legtöbb gólt rúgja, aki a legbonyolultabb mozdulatokat is magabiztosan és művészien végzi. Itt leginkább nagyon specifikus képességeket és készségeket követelő mozgásteljesítményekről van szó, amelyeket keményen kell trenírozni. A kinesztetika ezzel szemben a legalapvetőbb szinten vizsgálja az emberi mozgás minőségét.“

„3.1.2. Mozgáskompetencia mint tanulási folyamat
'A mozgáskompetencia az embernek nem egy veleszületett állandó adottsága, amely előre meghatározott pályán alakul. Minden ember egyénileg fejleszti saját mozgáskompetenciáját, egyrészt önálló módon, de főként a másokkal történő kölcsönhatások révén. Ez a folyamat az első életévekben a legszembetűnőbb, mikor a gyerek, főleg a szüleivel, gondozóival és más gyerekekkel való kölcsönhatások révén, felfedezi saját mozgáslehetőségeit, és kialakítja egyéni mozgásmintáit.

A mozgáskompetencia fejlődése egy életen át megszakítás nélkül tartó tanulási folyamat, melyet rendszerint nem tudatosítunk. Hogy az egyes ember mennyire tudatosan, és milyen mértékben fejleszti mozgáskompetenciáját, hogy milyen képességek kiművelésére használja, az mindig egyéni tanulási történetével és mozgásfejlődési előzményeivel függ össze. A «tudatosság» alatt itt a saját mozgásra irányuló célzott foglalkozást, vagy irányított megfigyelést értjük, akár reflektáljuk azt verbálisan, akár nem (vö. 3.4. fejezet).

A mozgáskompetencia fejlődésének egyik alapja az az egyéni érzékenység, amellyel az ember a saját mozgásán belüli különbségeket érzékeli. A különbségek észlelését a kinesztetika a mozgás gravitációs térben történő vezérlésének kontextusában vizsgálja. A feedback-control elmélet szerint a mozgás vezérlése a mozgásrendszer, az érzékelő rendszer és az idegrendszer összjátéka által valósul meg. (vö. 4.3. és 5.5. fejezet).

Az élet minden folyamata és tevékenysége, a szívveréstől, az emésztésen, ülésen, járáson át, a beszédig és gondolkodásig, közvetlenül az akaratlagosan vezérelhető mozgáson alapul, vagy a legszorosabban kapcsolódik hozzá. A mozgáskompetencia fejlesztése éppen ezért alapvető és megkerülhetetlen kihívása az életnek, és szoros összefüggésben áll az egyéni egészségfejlődéssel.

3.1.3. A mozgáskompetencia alkotóelemei
A következőkben a megtapasztalhatóság perspektívájából ismertetjük azokat az alkotóelemeket és tényezőket, melyek összjátéka a mozgáskompetenciát biztosítja, és lehetővé teszi annak tudatos fejlesztését. A feedback-control elmélet szerint (vö. 4.3. fejezet) a modell első két alkotóeleme rávilágít a mozgásérzékelés finomításának és a differenciált mozgás fejlesztésének tényezőire, harmadik alkotóeleme pedig a magatartásvezérlés tényezőjére. Mindezeket "ÉN" perspektívából mutatjuk be.

Differenciált érzékelés: saját mozgásérzékelésem érzékenységének finomítása
Figyelmem tudatos összpontosítása révén képes vagyok azokat a különbségeket érzékelni, amelyeket egy tevékenység végzése vagy variálása által én magam produkálok. Képes vagyok ezt a fókuszt különböző tevékenységek során egyre hosszabb ideig fenntartani. Ugyanakkor képes vagyok tudatosan fókuszt váltani egy adott tevékenység során. Ezáltal egy adott tevékenység során a saját mozgásom tulajdonságait különböző szemszögekből tudom érzékelni.

Differenciált variálás: egyéni mozgásterem bővítése: Képessé válok tevékenységeim tudatos alakítására, a tevékenységek variálására, valamint a tevékenységek, és az alapul szolgáló mozgásminták kielemzésére. Képessé válok tevékenységeimet tudatosan, például gyorsabban vagy lassabban, több vagy kevesebb erőfeszítéssel végezni, valamint testrészeim mozgásirányát tudatosan variálni.

Viábilis cselekvés: produktív magatartáslehetőségek kialakítása
Képessé válok arra, hogy egyazon időben komplex mindennapi kihívásoknak tegyek eleget, ugyanakkor saját mozgásom minőségére figyeljek, és így magatartásomat találó és célravezető módon vezéreljem. Képessé válok, hogy saját mozgásomat tudatos és produktív módon hozzáigazítsam egyéni alaphelyzetemhez, az interakciós társaméhoz, valamint az adott helyzet szándékához és lefolyásához. Képessé válok, hogy figyelmemet egy adott helyzet során, differenciált módon, saját mozgásomra irányítsam, és ezáltal saját mozgásomat, lehetőleg optimálisan, a tanulás és fejlődés kritériumaihoz igazítsam.“

A kapcsolódó infobox szövege „Viábilis/viabilitás“:

„A fogalmakat Ernst von Glasersfeld filozófus (1917-2010), az általa alapított "radikális konstruktivizmus" irányzat keretén belül vezette be a tudományos diszkurzusba. Egy olyan problémamegoldást jelölnek, mely nem a ("tudományos") igazság, vagy a helyesség-helytelenség eszméire épül, hanem a problémafelvetés és a követett cél szempontjából tekintett járhatóságra, ill. használhatóságra, tudva, hogy számos más járható megoldás is létezik. Glasersfeld a viábilis szinonimájaként a "találó" szót is használja (a kontextus és szándék összefüggésében).“

Forrás: European Kinaesthetics Association (Hg.) (2020): Kinaesthetics. Tanulás és mozgáskompetencia. Linz, Winterthur: Verlag European Kinaesthetics Association. ISBN 978-3-903180-01-7. 30–33.oldal